2014. augusztus 29., péntek

A Vacsorameghívás



 Üdvözöllek ismét!
A mai napon egy friss történetet szeretnék megosztani veled. Igaz nem épen profilba vágó , de friss és új szóval gondoltam megosztom veled. A Történet Főszereplője és felesége , albérletet keresnek  ahol nekiláthatnak a családalapításnak. Ám a Ház tulajdonosa ragaszkodik, ahhoz  hogy a részleteket egy vacsora keretein belül beszéljék meg. Victor a Történet főszereplője Elmegy a vacsorára ahol rá kell jönnie , hogy nem a tulajdonos "Jófejsége" miatt lett meginvitálva hanem élete egyik legnagyobb fordulópontja vár rá és persze  némi finom falat is ...


Fél hét van és még sehogy sem állok, az ingem sincs kivasalva, nyakkendőt se választottam még , egy dologgal vagyok készen ez pedig a borotválkozás. Mindig az oroszlánrészével kezdj mindent! Egyszer egy tenyér jós automatából  kaptam ezt a kis cetlit, bizonyára hiteles a forrás.. Bizonyára..  De ez teljesen mindegy, a lényeg a lényeg, hogy a magam kis módján hasznosítottam ezt a mélyenszántó és bölcs gondolatot. Szóval hol is tartottunk?! jah igen:
-  Carol kivasaltad már az ingem ? Csend , majd kicsit kései reakcióval:
-          Nem is mondtad , hogy melyiket  vasaljam ki, nem vagyok még gondolatolvasó, de amint hallom itt az ideje több Mentalistát néznem!
Ez nagyon kár mert így értékes perceket tudtunk volna megspórolni.. Nők sosem értem meg őket, azt várják, hogy a kedvükben járjunk és olvassunk a gondolataiban  és ők mikor fognak a miénkben?! Nem nagy elvárás , csak tudja mi az ízlésem és álljon fel vasalja ki ? Áh mindegy is.

.  Jajj tényleg ne haragudj , a hosszanti fehér alapon lila  csíkosat. Köszönöm!
-          Felnézek az órára és már csak néhány perc van a busz indulásáig, el fogok késni mint mindig.. Mindegy felveszem  a nadrágomat, a trikót és a zoknit… A zokni berohanok a hálószobánkban ahol Carol épen Tv shoppba illő egyszerűséggel vasalja a már jobb időket megélt kedvenc ingemet.
-          Drágám hol vannak a Zoknik kell egy pár lehetőleg egyező színű fekete zokni! A szokásos szemrehányós szöveg következik nagy fejrázás közepette:
-          Ajj Mi lenne veled nélkülem?!
Igazából nem kellene hallgatnom a magyarázást és a kárálásod és az elégedetlenséges egyfolytában..
-          Drágám Nem érnék semmit se te vagy az én kicsi mentsváram. Kényszer nyugtató puszi csattan a homlokán teljes a nyugalom, nem éri meg az oroszlán bajszát rángatni.
Ez az teljesen egyező koromfekete színű zokni és még öblítő illatú! Ritkán érzek ilyet zoknin főleg az enyémen. jobb lábra fel , majd jön a bal és kész is. Carol pont végzett a vasalással és már csak úgy libbenek is bele a meleg  és  friss bár  kissé kopottas ingembe, zakót fel rá és a nyakkendő pedig hm.. Mondjuk ez a csíkos jó lesz . Apámtól tanultam a nyakkendő kötésfortélyát , miszerint :  Egyszer kell megkötni és vigyázni , hogy úgy vesd le , hogy ne kelljen megkötni! Ragyogó ötlet  apa csakhogy ezt a nyakkendőmet az érettségi találkozókor volt rajtam , mi sem bizonyítja ezt jobban mint a mustár folt a közepén és a enyhe cefre szag ami áramlott belőle, betöltötte az egész szekrényt. Kutakodva a többi részben örökölt nagypapa stílusú nyakkendők közt találok egy feketét. Anyukám mindig azt mondta, hogy a fekete mindenhez passzol, ha ő mondja biztosan igaz. Ahogy csörtetek ki a szobából viszem magammal az éterségi találkozós nyakkendőmet is a szennyes tartó tetejére dobom ahogy felnézek Carol elégedetlenül rázza a fejét. Már megint mit csesztem el?!
-  jó jó tudom az aljára kell rakni , tessék így megfelel?
-  igen. Ugyan rázta még a fejét de elmosolyodott, ismer tudja kissé szétszórt vagyok és a házirend nálam a házi rendetlenség..
Pillantást veszek az órára és látom , hogy nem csak kevés időm van csak a buszig, de ahogy lenézek és venném fel a cipőt látom szembesülnöm kellett a ténnyel miszerint párosnak páros a zokni, csak akkora lyuk van rajta, hogy saját gravitációs mezeje van. Nincs idő felveszem a cipőket, elbúcsúzom Caroltól és sietve kettesével veszem a lépcsőket a sorházban.Teli a ház idős emberekkel akik már hatkor az ágyukban nézik kedvenc szappanoperájukat amitől változást remélnek, de miért is gondolják, hogy lesz amikor a kiscsillomodik  ilyet látják . Mindegy is , bocsi anya remélem hamar elmúlik a csuklásod! Ahogy  leérek a háztömb elé , a busz már benn áll ,  száz méter  gyors futás és busz oldal csapkodás után felkerülök a buszra. Zihálok . A buszsofőr megvetően rám néz és bozontos bajsza alól kérdez : Meddig kéri a jegyet élsportoló ? Nagylevegő…  A végállomásig kérném.
A busz teli van , munkások bóbiskolnak minden egyes ülésen  , sehol sincs egy szabad hely. Nem baj a lényeg, hogy most tartok ,álmaim házához , ahol végre neki kezdhetünk Carollal a családalapításnak. Megérkeztünk a végállomásra. Ahogyan leáll a busz motorja minden munkás , mint egy robot egyszerre ébred és el kezdenek özönleni ki  a hátsó ajtón.. A sor végén kullogok. Útban a ház felé amennyire csak tudom helyrerakom magam, a belső zsebből előveszem a sűrűfogú fésűmet és egy rögtönzött Leonardo De Caprios hajat fésülök magamnak. Csak ki kell nézem valahogy, ritka alkalmak egyike az amikor a ház tulajdonosa vacsorameghívást intéz a leendő albérlőjének. A ház a várostól  kintebb helyezkedik el külön úton lehet megközelíteni, sűrű erdő veszi körül, ideális csendes nyugodt környék , olyan hely ahová csak kikapcsolódni is szívesen járna az ember. Ahogy közeledek a házhoz  halkan Jazz zene szűrődik ki az ajtón. Imádom a Jazz zenét , a lélek dallamai, Sokan mondják, hogy a Jazz-ez fel kell nőni. Ezzel nem értek egyet, valahogy már egészen kicsi koromban még akkoriban amikor a Rockkerség volt a menő és a Punkság. Lehet, hogy ennek a stílusnak is vannak jó tulajdonságai, de nekem mindig is vad és rombolónak tűnt a Jazz igaz és tiszta hangjaihoz képest. Egy nagyon nagy plusz pont a tulajnak ezért félig már lekenyerezett. Csengetek.. Egy perc múlva nyílik az ajtó és megjelenik előttem egy fakó bőrű rikító kék szemű elegánsan öltözött  idős úr.
-          Jó estét , a Nevem Victor  Smith és  MR. Goodmant keresem. Felém emeli kezét és akkor látom, hogy fáslizva van mindkét keze. Vajon mi lehet vele?
-           Isten hozta , a Nevem David Goodman én vagyok a ház tulajdonosa, kérem ne nagyon szorítsa meg a kezem érzékeny.
Úr isten azt hittem egy komornyik, minden filmben ilyen a komornyik, de nem ő a ház ura, ám legyen. A hangja lassú és mély volt olyan mint aki születésétől fogva szívja húszasával a cigarettát abból is a pirosat.
-          Talán valami sérülés érte?
-          Igen.. régi sérülés.. De kérem fáradjon beljebb, a cipőt nem kell levetnie.
Huhh... úgy látszik szeretnek odafenn, máskor át kell néznie Carolnak Tüzetesebben a zoknikat.
A ház belül gyönyörű, a megjelenéséhez képest igen korszerűen van berendezve a ház. Tágas terek és nagy belmagasság boltíves átjárók , friss színek pompás étel illata terjengett, csak követni kellett a illatot és máris az étkezőben találtam magam. Egy egyszerű asztal rajta gyönyörű feltét felülnézetből úgy tűnt mint egy festmény .. Mester mű. Az érzést csak a már-már hipnotikus Jazz zene fokozta. Ezt az extatikus állapotot csak a mély és érdes hang tudta megtörni ami Mr. Goodmantól érkezett. Kicsit maradhattál volna csendben nem sokáig csak egy két órára.
-          Victor , foglaljon helyet kérem. Hogy tetszik első ránézésre a ház?
-          Elsőre nagyon is tetszetős, bár a külsejét még nem láttam, de idáig befutó nálam legalább is.
-          Miért csak önnél? Talán  van élettársa is?
-          Ó nem mondtam, hogy van egy feleségem is?
-          Tudtommal nem említette.
-          Immár 10 éve nyüstöljük egymást , A neve Carol.
Maga elé néz elmosolyodik , de csak a fél arcán rándulnak az izmok felfelé. Talán agyvérzése lehetett? Vagy valami komoly betegsége. Egy pillanatra majdnem beleestem a kíváncsiság folytonos csapdájába, de ép időben kapcsoltam.
-          Carol, gyönyörű név a volt feleségem így hívták, nagyon szerettem őt.  Több mint harminc éve már , hogy elment. Tudja mit? Keresse fel Carolt és hívja el ide szívesen megismerném őt is. Tudja egy kicsivel többet szoktam minidig főzni sütni. soha sem lehet tudni vannak váratlan pillanatok, mint ez is például.
Nem biztos, hogy örülne Carol ennek, mindig szekál, hogy pont akkor hívom amikor megy a kedvenc sorozata, és most megint beletrafálnék. Végül is legyen.
-          Akkor nem zavarja ha elhívnám?
-          Dehogy is Victor, részemről lenne a megtiszteltetés.
-          Rendben , akkor ha megbocsájt kimennék megbeszélni vele, hogy ,hogy tud eljutni ide.
-          Maradjon csak én kimegyek a konyhába, megnézem hogy áll a sült. Addig is élvezze . Hallja Ray Charles . Imádom a Jazzt, a lélek zenéje érzem, hogy van lelkem amikor ezt hallom.
Megfogja a nyakamat fáslis kezével és félmosolyt ereszt. A keze jég hideg. Jó, vannak alapvetően hideg kezű emberek, de ő kiemelten és irreálisan hideg kezű volt. Remélem nem hideg vérű gyilkos. ha ha ha..  Ahogy elslattyog mellettem észre veszem, hogy a bal oldalára sántít húzza a lábát és mérhetetlenül lassan járkál az öreg Goodman. Szerencsétlen sok egészségügyi problémája lehet, de egy vígasztal remek érzéke van a parfümökhöz ha máshoz nem is , de az erősségéhez biztosan, mert még nem is nyitott ajtót onnan érzetem, ezt a jellegzetes fanyar enyhén arcvízre hasonlító illatot. Felemelem a telefont és Váltok pár szót Carolal. Mint gondoltam nem örül nekem, és pont a legjobb résznél hívtam, mily meglepő mindig  ezt mondja. Nagy nehezen rábeszélem és elmagyarázom , hogy hol a ház. Már majdnem leteszem amikor egy megjegyzés érkezik.
-          Te soha sem tudsz elintézni semmit se… Pontosan hol is kell lekanyarodni és merre , jobbra vagy ballra?
Most már értem miért mondta apám , hogy szőkékkel ne kezdjek..
-          Édesem balra kell lekanyarodni és a mozinál. Így okés?
-          Azt hiszem igen.
-          Rendben akkor várlak! Csók!
Ahogy összecsukom a telefonom megérkezik David is egy  nagy tál válogatott sülttel és az asztal közepére helyezi. majd  komótosan helyet foglal. Megköszörüli a torkát és kérdez:.
-          Mondja Victor maga ugye olya ember aki nehezen nyílik meg új emberek előtt?
Ez meg milyen kérdés?
-          Maga a vesémbe lát !
-          Sok embernek láttam már a veséjébe.
Ez kissé bizar válasz volt , nem tudom ezen nevetnem kellene. Végül is egy mosoly belefér.
-          Ennyire látszik, hogy zavarban vagyok?
-          Ez nem kifejezés a lába folyamatosan remegteti , nem volt nehéz kitalálni, tudja az a baj az emberekkel, hogy nem figyelnek egymásra, pedig nyilvánvaló tények vannak a szemük előtt ami ha kinyomja a szemüket még akkor sem veszik észre.
-          Igyekszem feloldódni, a Jazz már  elkezdett segíteni.
-          Ennek örülök! Kérem szedjen magának , ami tetszik ne sajnálja van bőven.
-          Köszönöm , de egyenlőre elég ennyi.
A számhoz emelem a falatot, már az étel illatától elalélok, de amikor megízlelem az maga a menny, ilyen ízt még soha sem éreztem az előtt fenséges!
-          Mr. Goodman azt kell, hogy mondjam ez valami fenomenális! Engedje meg ,hogy gratuláljak! Szabad megkérdeznem milyen hús?
-          Természetesen igen, de ez maradjon az én titkom. A bűvész se árulja el a trükkjeit.
Érdekes, miért titkolja, talán valami vad? Őz? A nagyapám vadász volt, a létező összes vad húst kóstoltam már. Akkor valami egzotikus lehet.. De nem az sem . Nem ismerős az íz. Mindegy is a lényeg az, hogy bitang jó.
-          Mr.  Goodman, maga szakács volt?
-          Igen majdnem hatvan évet töltöttem el a szakmámban, sok helyen megfordultam a világban miután letelepedtem erre a mese szép helyre és magamnak kezdtem el főzni illetve néhány barátomra.
Nem merem megkérdezni mennyi idős lehet, de ha így beszél minimum százhúsz és lehet keveset mondok.
-          Befejezte Victor el vihetem a tányérokat?
-          Igen és köszönöm.
-          Egy pillanat és visszatérek.
Ahogy elcammog mellettem , belenyúl a zakója zsebébe és egy injekciós tűt döf a nyakamba. Mi ez valami rossz álom mert akkor ideje felkelni. kinyitom a szemem és egy fehér tágas szobában ébredek előttem egy elegáns karos szék amiben Mr. Goodman foglal helyet. 
-          Victor hall engem? Ébren van?
Mikor csipog már az a kúrva ébresztő óra , kelj fel Victor! Becsukom a szemem majd kinyitom és még mindig ugyan az. Ez nem … Nem álom…

-          Igen hallom maga elmebeteg barom mit akar tőlem? lehajtott fejét felemeli majd félre fordítja fejét és elmosolyodik a fél arca.
-          Tudja Victor Meg szeretném ha ismerne. Jó embernek tűnik.
-          Az vagyok , de kúrva pipa jelenleg! Miért vagyok lekötözve?
-          Azért mert amit most mondok el magának sokk ként éri majd, de ha figyelt volna elmenekülhetett volna. Tudja a nyilvánvaló jelek. Láttam hogy megfigyelt és fel is figyelt dolgokra. Magának nem volt irreális az, hogy ennyire illatozom? És , hogy húzom magam, illetve hogy az arcom mimikája se normális emberre vall?
-          De csak azt gondoltam, hogy betegségben szenved.
-          Nem messze jár az igazságtól Victor.
-          Még is ki maga?
-          Hm ha megnézi a szemem ez is irreálisan kék, nem véletlen mert ez kontaktlencse.
Az szeméhez nyúl és kiveszi a két lencsét majd rám néz. És megint elalszom, remélem most az ébresztőre kelek. Milyen játékot űz velem az elmém. Vagy talán Jhonnal találkoztam és megint valami durva cuccot adott? Lassan kinyitom a szemem és ez a fehér semmibe tekintő szem pár figyel.
-          Maga ennyire beteg?
-          Nem ezt az állapotot nem így ismeri , de több  néven is ismerik, de a legközelebb az élőhalott áll. Igen Victor én egy gondolkodó élőhalott vagyok.
-          Maga egy kibaszott Zombi?!!
-          Kérem én magát nem sértettem meg . nyugodjon meg mert így túl savas lesz a vére.
-          De még is , ez hogy?
-          Az okát és a kimenetelét nem tudom, kaptam egy harapást már több mint hatvan éve és rohamosa kezdtem leépülni, de azon a területen ahol voltam szigorúan védett volt és úgy hiszik leszámoltak velünk. De tévedtek az agyatlan barmokkal lehet, de nekem sikerült eltűnnöm onnan.
-          De akkor még is mi erről miért nem tudunk, hogy vannak Zombik ?
-          Tudja a Kormány lefoglalta a területet és teljesen elsimította az ügyet. Csak velem nem számoltak. Nem hitték, hogy intelligencia is szorulhatott ezekbe a lényekbe. Azóta bujkálok, rejtve igaz kilétemet a világ elől.
-          De még sem olyan mint  egy Hulla.
-          Vannak praktikák, Maga előtt kettővel egy plasztikai sebész volt , és ő hozta helyre az arcom úgy ahogy, de az izomzatotokat az arcom csak a jobb oldalon tudta helyre hozni. Esküszöm Arany keze volt. Látja azt a szekrényt ott annak a tetején. emléket is állítottam neki.
Félve  és lassan odavetettem tekintetemet és egy kéz volt a tetején aranyból.
-          Az .. az csak nem a sebész keze?
-          De az övé.
-          És a többi része?
-          Tudom, hogy nem illik kérdésre kérdést feltenni, de hogy ízlett a vacsora?
-          Ez hogy jön ide? Várjunk csak… A hús íze ugye nem , mondja , hogy nem! Mondja már az  isten bassza meg!
-          Nyugalom, csak nyugalom.  És egészségére..
-          Maga elmebeteg állat!!
-          Sztereotípia az, hogy a Zombik csak agyat esznek. Nem, nem csak azt. Buta Hoollywoodi káprázatban vannak az emberek és nem látnak az orruknál tovább ők az igazi Zombik. Be vannak etetve.
-          Tudja milyen nehéz ebben a testben ezzel az ingerrel élni?
-          Nem érdekel mit gondol és mit érez, eresszen el!
-          Csak egy pár perc és végzünk. Szóval ez az egész egy átok semmi jó nincs benne,  folyamatosan össze kell tartanom a testemet fáslikkal és különböző balzsamokkal, hogy a lelkemet tudja valami hordozni. A fél nap ezzel megy el. És az étel beszerzés?! Maga szerint miért van ez a hirdetés. Igen ez amolyan Vénusz légycsapója effekt. Így szerzek táplálékot.  Közel két évszázada élek ezen a földön, de bár éltem volna negyven éves korig teljesen egészségesen. De abban a helyzetben kell a legjobban éreznie magát az embernek amiben van nem , de bár?
-          Maga nem ember!! Egy szörnyeteg!
Csengettek! CSENGETTEK.. Nem ez nem lehet ez Carol!
-          Á Megérkezett a felesége , megyek és fogadom!
-          Meg ne próbálja!
-          Jó éjszakát és maga egy remélhetőleg finom s elegáns ember.
Szépen lassan felmegy a lépcsőn betéve menet közben a kontaktlencséket és befújva magát ezzel a pacsulival. lekapcsolja a villanyt és eltávozik. Még mielőtt elájulok ezt hallom
-          Milyen gyönyörű akárcsak a volt feleségem! Fáradjon beljebb!
-          Köszönöm! David Hol van?
Érzem ahogy egyre jobban lüktet a kezem. Ez csak nem az amire gondolok. Lenézek és egy harapás nyom van a kezemen.. sós könnyeim hullnak szememből a sebbe.
-          Igazad volt Carol mi is lenne nélküled velem..