A Jelen

Üdvözöllek!

A mai nap folytatom a Boldogság Nyomában írásomat és a mai téma a Jelen megélése lesz illetve írok még a meditációról és a relaxációról és a kettő különbségéről. És ne feledd: A jelen pillanat az a hely ahol találkozhatsz legmélyebben önmagaddal!
A kérdésem pedig az lenne hozzád, hogy : Szoktál meditálni vagy relaxálni? HA igen akkor milyen technikát alkalmazol?
Mára búcsúzom tőled, holnap találkozunk addig is  Légy jó és örömmel teli!
UT: A mai nap, ha teheted ülj le egy padra egy parkban ahol fák vannak, gyerekek játszanak körülötted és élvezik az életet korlátok nélkül. A feladatod, csak annyi , hogy engedd el a gondolataidat minden egyes negatív gondolatot. Az nem baj ha megjelenik a tudatod horizontján , de lépj is tovább rajta és szívd magadba  jelen pillanat csodáját . feledkezz meg önmagadról. Járjon át a tiszta  öröm érzete, hogy itt vagy velünk az élet nevű játékban! randevúzz a valósággal! :)

elfelejtünk valamit ami rendkívül fontos, ami ott van a szemünk előtt bár igen ritkán vesszük észre ez pedig nem más mint a jelen pillanat csodája. Nagyon nehéz a jelen pillanatot megélni azért is mert az elménk lehető legjobban próbálja elvinni a figyelmünket a most-ról. Voltaképpen az egónak köszönhető az , hogy nem igazán tudunk ott lenni teljes lényünkkel az adott helyzetben. Az egó természete hasonlítható egy neveletlen kisgyerekre, aki mindent elkövet, hogy figyeljenek rá és ennek érdekében még el is hiteti velünk , hogy az jó amit éppen teszünk hol ott koránt sem igaz. Valójában ha jobban megvizsgáljuk a kérdést minden honnan ezt kapjuk, de legfőképpen a médiától aki elhiteti velünk, hogy folytonosan mennünk kell, váltanunk kell, hogy jobbak legyünk és tudjuk tartani a lépést ezzel a sebes léptekkel rohanó világban. A másik pont pedig a múlt. A múlttal akkor van probléma amikor hibáztatjuk magunkat azért amit akkor tettünk, vagy folytonosan rágódunk rajta és így ismét nem tudjuk élni a életünket boldogan. Egyszerűbben az elménk csak nagyon ritka esetekben tud a jelenben lenni mert vagy a múlton rágódunk vagy a jövőbe vetítjük önmagunkat, folyamatosan morfondírozunk rajta. Holott csak egy idősíkon élünk a jelenben a többi pusztán csak az elme illúziói. Egy zen mondás úgy tartja : „Ha ülsz ülj, ha eszel egyél”. Egyik legfontosabb tanításom volt ez a zen mondás, mert ez a mondat nagyon mély igazságot rejt, ugyan is arra hívja fel a figyelmet, ha csinálsz valamit akkor csak is azt csináld és ne gondolj semmi másra addig amíg a cselekedetet végzed. Leírva ez igen könnyűnek hangzik , holott a lehető legnehezebb dolog ezt a technikát kivitelezni, még az igazán nagy mestereknek is  hosszú évek sőt évtizedek alatt sikerült elérniük az 5-10 percet. Nagyon fegyelmezettnek kell lennie az elmének ahhoz, hogy ténylegesen fenn tudjuk tartani a jelen pillanatot. Számomra is megdöbbentő volt az a felfedezés ami nemrégiben került napvilágra ami szerint a legtöbb energiát a testől nem az alapvető fizikai tevékenységeink veszik el, hanem a gondolkodás a mentális munka, képek felidézése , a múlt felidézése a jövő tervezgetése , ábrándok mind -mind óriási energiába kerülnek a testnek. Így hát nem csoda, hogy egy mentális munkát végző ember pl: egy könyvelő hasonlóan elfárad mint egy kőműves aki 12 órában kőkeményen dolgozott. Valójában, ha minden idegünkkel a jelen pillanatra fókuszálunk akkor alapvető törvényszerűségeket rúgunk fel egyik pillanatról a másikra nagyon jó példa erre annak a nőnek a története akinek gyermeke egy felborult iskolabusz alá szorult és az anya megemelte a több tonnás buszt, holott ez fizikailag lehetetlen, de még is akkor az járt vajon a fejében , hogy mikor tudja befizetni a csekkeket, a férjével a kapcsolata.. nem hiszem akkor és abban a pillanatban csak is egy bizonyos programot futtatott az elméje mégpedig azt , hogy kimentse a gyermekét aki élet halál közt lebegett, teljesen a jelen pillanatban volt és ettől „isteni „ erőre tett szert és megemelte a buszt. Senki se még ő maga se gondolta volna , hogy egy 60 kilós asszony megemel egy több tonnás buszt, de még is sikerült neki úgy , hogy túlélte és azóta is boldogan él gyermekével és családjával. De ez egy igen radikális példa, maradjunk az egyszerű hétköznapi jelen megélésénél

van egy nagyon egyszerű technika amit én is szívesen használok és kitartó munkával meg lehet élni a jelent. A buddhizmusból vettem át ezt a technikát, Buddha tanította 2000 évvel ezelőtt és mind a mai napig alap gyakorlat lett ahhoz , hogy a most-ot megélhessük. Nem kell mást tenni mint megfigyelni a lélegzetvételünket és ott tartani a figyelmünket  mind a kilégzésnél mind a belégzésnél egyenletesen véve a levegőt. ez a technika két szempontból is hasznos először is rendkívül jó stressz oldó  illetve megfigyeléseim alapján úgy érzem magam már 15 perc után úgy érzem magam mintha 5 órát aludtam volna. Ez a technika a meditációnak egy fajtája, most pedig ismertetem mi a meditáció és mi a relaxáció, sokan azt hiszik, hogy a kettő egy és ugyan az hol ott ez egy nagy tévedés:

Meditáció:

A meditációról akkor beszélünk, ha teljesen gondolat nélkül vagyunk semmi kép semmi gondolat nem zavarja meg a teljes nyugalmat. Ebben az állapotban megpillanthatjuk létezésünk mélyebb szintjét az örökkévalóságunkat ebben a múló világban. A fent említett technika ennek az állapotnak az eléréséhez kezdetben kiváló. Sokat gondolkoztam azon, amikor a meditációt tanulmányoztam és elértem Tibethez a Buddhizmus hazájához, hogy vajon ők hogy tudják ezt napi szinten tökéletesen művelni , mitől olyan higgadtak ezek az emberek és csak úgy sugározzák magukból a „minden jól van úgy ahogy van.” életszemléletet. Aztán rájöttem : Igen ám, hogy nyugodtak, de őket fele annyi inger nem éri mint minket sokkal nyugodtabb életet élnek mint mi ebben a civilizáltabb világban. Úgy gondolom, ha mi itt el tudjuk érni ezen körülmények között azt a lelki nyugalmat amit ők akkor az sokkal nagyobb teljesítmény mint az amit ők visznek véghez. Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet tőlük tanulni, sőt nagyon is sokat lehet tőlük tanulni ebben a témában és az életvitellel kapcsolatosan is. Fontos tudni, hogy amikor elkezdjük a meditációt  legyünk türelmesek, ne mondjuk azt pár perc után, hogy ez hülyeség én ezt nem csinálom és inkább felkapcsolom a tv-t vagy a rádiót, hogy legyen valami zaj. Tartsuk szem előtt a célunkat, most nem  szórakozni szeretnénk , hanem megpihentetni az elménket hogy felfrissüljön. Mint mindennek ennek is idő kell ahhoz, hogy kiteljesedjen és persze rendszeres gyakorlás is. Visszatérve a zajkeltésre , amikor még az elején járunk a meditációnak az elménk elkövet mindent annak érdekébe , hogy csináljon valamit, hogy történjen valami, mert egyszerűen nem tudja elviselni , hogy nincs foglalkoztatva ezért keresi a lehetőséget arra , hogy hogyan lehet kibújni ebből az állapotból. Ilyenkor lehet megfogni tetten érni az elménket és már azzal sokat segítünk magunkon ha észre vesszük , hogy a figyelmünk elvinne minket, ugyan is ilyenkor történik egy fúrcsa dolog amikor tetten érjük egyből megáll és hagyja hogy azt csináljunk amit szeretnénk jelen esetben meditáljunk.Egy buddhista mondás úgy tartja, hogy „ A nem cselekvés is cselekvés”.

Először azonban érdemes gondolatban elképzelni egy bizonyos dolgot teszem azt egy almát és csak arra koncentrálni mert ezzel a módszerrel rávesszük elménket arra, hogy csak egy dologra koncentráljunk és ne csússzon el a figyelmünk a múltba vagy a jövőben.

Relaxáció:

 A meditációval ellentétben , a Releaxáció sokkal könnyedebb, nem olyan mély mint egy meditáció. Itt nem az a fontos,  hogy megéljük az egység élményt  ne legyen gondolatunk, inkább úgy érjünk el egy kellemes pihenési állapotot, hogy  közben megjelenítünk különböző dolgokat a képzeletünkben. Ez egy könnyed pihentető állapot ahol a test fel tud frissülni. A relaxációval az agykontrolnál találkoztam először ahol vezetett „meditációt” végeztem, hol ott ez nem meditáció csak nyomokban tartalmaz néhány mechanizmust belőle. egy vezetett meditácó úgy néz ki, hogy van egy  vezető aki elmélyít minket különböző instrukciókkal lát el minket mint például: Háromtól egyig számolok és ezzel egyre mélyebbre ereszkedünk vagy  lépcsőkön lépkedsz lefelé egészen mélyen a tudatodba. Ezek után virágos mezőkre kalauzol minket vagy angyalokkal találkozunk, vagy belső vezetőnkkel vagy akárkivel, nekünk pedig az a dolgunk , hogy elképzeljük ezeket a dolgokat. A végén pedig kihoz minket ebből az állapotból általában így : „most pedig öttől számolok vissza egyig amikor az egyhez érek csettintek egyet és frissen kipihenten ébredsz majd”. És tényleg sokkal kinevezettebbnek érzi magát a delikvens miután elvégezte a relaxációt. Mélyebben megvizsgálva a dolgot rájöttem , hogy valójában itt is úgy működnek a dolgok mint a meditációnál, itt is  fókuszálunk valamire jelen esetben a virágos rére és közben nincs más az elménkben csak ez a kép sokkal jobban lehet ezzel azonosulni mint azzal , hogy nem gondolok semmire , mint a meditáció során. így jobban kipihentebb lesz a szervezetünk frissebb és sokkal jobb lesz a közérzetem. Én a relaxációt általában Meditáció light-nak nevezem, éppen azért mert könnyebb mint a meditáció és hasonló  eredményeket érhetünk el. Mindenképpen ajánlatos ezzel kezdeni mielőtt megpróbálunk meditálni.

A jelen pillanatot nem csak így lehet megtapasztalni, sokszor akkor is megtapasztaljuk amikor nem is gondoljuk, hogy jelenben vagyunk pl: ha megnézünk egy gyönyörű naplementét és más akkor abban a pillanatban nem is érdekel vagy pl: egy festményt nézünk és gyönyörködünk benne. Bármi ami leköti a figyelmünket és „elvarázsol”  a jelenbe kalauzol minket. Viszont, jobban kiélvezhetjük a pillanatot, ha nem kezdjük ítélni és elemezni a dolgokat. Emlékszem egyszer találkoztam egy idősebb férfival akivel szóba elegyedtem beszélt nekem sok mindenről ezzel a témával kapcsolatban majd hirtelen felmutatott a teliholdra és azt mondta: Látod?”
és erre én rávágtam, hogy igen látom a teliholdat. Erre ő le csitított és azt mondta: Ne beszélj csak érzed, ne ítéld meg csak gyönyörködj benne”. Nagyon megfogott ez a mondat, mivel rávilágított az elmém folytonos munkájára, hogy elemezzen értékeljen dolgokat, annak árán hogy ne tudjam megtapasztalni annak igazi valóját. Ha ténylegesen megakarjuk élni a jelent akkor fogadjunk el mindent olyannak amilyen valójában és ne aggassuk teli a mi elképzelésünkkel hagyjuk csak lenni olyannak amilyen.