Üdvözöllek ismét!
A mai barangolásunkban egy személyes történetet osztanék meg veled .
Körülbelül egy éve történt velem, hogy kialakult gerincsérv miatt kórházba kerültem. Ez egy igen komoly helyen lévő sérv volt mivel a nyaki részt érintette így a mentális képességeimre is hatással volt. Rohamosan épültem le egy rossz lépésem miatt, oly annyira , hogy mire a kórházba értünk mér csak segítséggel tudtam közlekedni és a két lábam nem tudtam használni, így csak szó szerint vonszoltak a mentősök. Ekkor jött egy még nagyobb trauma miszerint a sérv olyan mértékű hogy már műteni kell.. Borzasztóan összetörtem és mint mindenki én is istenhez fordultam, hogy miért tette ezt velem, holott én jó voltam mindenkihez jól viszonyultam , miért a jó embereket sújtja így? A választ nyilván nem rögtön és amolyan belső hang ként kaptam, hanem tapasztalat formájában, mivel ez a „ nagyon rossznak” ítélt helyzet egyre jobban kibontakozott előttem, hogy miért is történt pont akkor és ott velem. A válasz nagyon egyszerű! TANÍTANI akart! Már sokszor említettem neked a blogban, hogy a mindenség roppant nagy intelligencia rendelkezik, oly annyira, hogy számunkra kikövetkeztethetetlen, de maximálisan meg van benne a logika , ha egy kicsit kívülről nézzük a helyzetet. Abban a helyzetben mint áldozat tekintettem magamra, hogy miért velem történik mindez mivel érdemeltem ki mindezt? majd ez átváltozott arra a mondatra, hogy mivel érdemeltem ki ezt az áldást? Jól olvasod áldást! Jogos a kérdésed, hogy miért is áldás mindez egy betegség , hogy teljesen leesek lábról és hogy több mint másfél hónapig kórházban vagyok majd közvetlen utánna egy komplikált műtét? A válaszom erre annyi, hogy ezen idő alatt többet tanultam az életről és magamról mint az elmúlt 23 év alatt. Engedd meg, hogy példákkal támasszam alá neked. Azt tudnod kell, hogy ez idő alatt igen erős fájdalomcsillapítókkal voltam teletömve amitől nem igazán voltam magamnál, ez azért volt, hogy el tudjam viselni a mérhetetlen fájdalmat. Az egyik nap úgy döntöttem lentebb veszem önkéntesen a fájdalomcsillapító adagomat tiszta elmével voltam a benntöltött 3 hetemben először addig minden napom a kórház négy fala között telt el. Ép ebéd időben jártunk mikor felültem és egy ismerős illat csapta meg az orromat
Csak nem húsleves? Szólalt fel a belső hang. Olyat éreztem amit talán a kisgyermek érez mikor elsőnek találkozik valamivel ezen a világon , azok az illatok külön érzetem mindennek az illatát azt , hogy fűszeres meleg és feltehetőleg finom. Majd elém tették és majd háromnegyed óráig majszoltam mosollyal az arcomon a mások által rémálomnak mondott kórházi kosztot. Ízek illatok mind tiszták voltak. Teljes feltörődtem és a fájdalmam fele annyi nem volt mint előtte és nem volt szükségem fájdalomcsillapítóra. Ezután jöttek édesanyámék és megengedték, hogy három hét után tolókocsiban levigyenek az udvarra levegőzni. Nem nagy szó tudom minden nap kimehet az ember, de abban a helyzetben igen is nagy szónak számított! Beültem a kocsiban és mosollyal a számon az megtett emeleteket számolva és izgatottan várva megérkeztünk az udvarra a nyílt udvarra. Nyár volt iszonyat meleg mindenki szavaiból áradt a düh az időjárás felé, hogy ennyire meleg van miért van ez? és egyéb olyan jelző ami teljesen negativizálta ezt a csodát amit megéltem, de engem nem érdekelt! Érzetem mindent , hogy a szellő simogatja az arcom , hogy megannyi virág és étel illat keveredik a levegőben, csobog a víz a kórház előtti szökőkútban. Olyannyira magával ragadott ez az” Régi” új világ, hogy nem is akartam beszélgetni csak élvezni a létet. Ekkor értettem meg, hogy ez nem átok , hanem ajándék az univerzumtól. Igaz az a mondás, hogy meg kell járni a saját magunk poklát , hogy lássuk a mennyországot. Sajnos a mindennap rutin által egy séta vagy egy leves nem sokat jelent mert megszokjuk és többre vágyunk, elmúlik az a fajta rácsodálkozásunk a világra amit még mint kisgyermek éltünk meg amikor fedeztük fel ezt a világot. A csoda nem csak akkor volt csoda amikor először láttuk az még mindig az, csak az elménk már nem látja ezt többet akar még még az egó lassan felemészt bennünk és mi ezt hagyjuk. De kérlek ezen sorok olvasása után add át magad a pillanatnak és élvezd azt ahol vagy mert ez nem egy régi pillanat amit újra tapasztalsz hanem egy új tapasztalat amit újra megélhetsz! Ott és akkor neked szól!
Ezután sikeresen megműtöttek és minden jól sikerült hamar felgyógyultam és a kórházból egy új emberként lépett ki. Összegezve mindent:
A mai barangolásunkban egy személyes történetet osztanék meg veled .
Körülbelül egy éve történt velem, hogy kialakult gerincsérv miatt kórházba kerültem. Ez egy igen komoly helyen lévő sérv volt mivel a nyaki részt érintette így a mentális képességeimre is hatással volt. Rohamosan épültem le egy rossz lépésem miatt, oly annyira , hogy mire a kórházba értünk mér csak segítséggel tudtam közlekedni és a két lábam nem tudtam használni, így csak szó szerint vonszoltak a mentősök. Ekkor jött egy még nagyobb trauma miszerint a sérv olyan mértékű hogy már műteni kell.. Borzasztóan összetörtem és mint mindenki én is istenhez fordultam, hogy miért tette ezt velem, holott én jó voltam mindenkihez jól viszonyultam , miért a jó embereket sújtja így? A választ nyilván nem rögtön és amolyan belső hang ként kaptam, hanem tapasztalat formájában, mivel ez a „ nagyon rossznak” ítélt helyzet egyre jobban kibontakozott előttem, hogy miért is történt pont akkor és ott velem. A válasz nagyon egyszerű! TANÍTANI akart! Már sokszor említettem neked a blogban, hogy a mindenség roppant nagy intelligencia rendelkezik, oly annyira, hogy számunkra kikövetkeztethetetlen, de maximálisan meg van benne a logika , ha egy kicsit kívülről nézzük a helyzetet. Abban a helyzetben mint áldozat tekintettem magamra, hogy miért velem történik mindez mivel érdemeltem ki mindezt? majd ez átváltozott arra a mondatra, hogy mivel érdemeltem ki ezt az áldást? Jól olvasod áldást! Jogos a kérdésed, hogy miért is áldás mindez egy betegség , hogy teljesen leesek lábról és hogy több mint másfél hónapig kórházban vagyok majd közvetlen utánna egy komplikált műtét? A válaszom erre annyi, hogy ezen idő alatt többet tanultam az életről és magamról mint az elmúlt 23 év alatt. Engedd meg, hogy példákkal támasszam alá neked. Azt tudnod kell, hogy ez idő alatt igen erős fájdalomcsillapítókkal voltam teletömve amitől nem igazán voltam magamnál, ez azért volt, hogy el tudjam viselni a mérhetetlen fájdalmat. Az egyik nap úgy döntöttem lentebb veszem önkéntesen a fájdalomcsillapító adagomat tiszta elmével voltam a benntöltött 3 hetemben először addig minden napom a kórház négy fala között telt el. Ép ebéd időben jártunk mikor felültem és egy ismerős illat csapta meg az orromat
Csak nem húsleves? Szólalt fel a belső hang. Olyat éreztem amit talán a kisgyermek érez mikor elsőnek találkozik valamivel ezen a világon , azok az illatok külön érzetem mindennek az illatát azt , hogy fűszeres meleg és feltehetőleg finom. Majd elém tették és majd háromnegyed óráig majszoltam mosollyal az arcomon a mások által rémálomnak mondott kórházi kosztot. Ízek illatok mind tiszták voltak. Teljes feltörődtem és a fájdalmam fele annyi nem volt mint előtte és nem volt szükségem fájdalomcsillapítóra. Ezután jöttek édesanyámék és megengedték, hogy három hét után tolókocsiban levigyenek az udvarra levegőzni. Nem nagy szó tudom minden nap kimehet az ember, de abban a helyzetben igen is nagy szónak számított! Beültem a kocsiban és mosollyal a számon az megtett emeleteket számolva és izgatottan várva megérkeztünk az udvarra a nyílt udvarra. Nyár volt iszonyat meleg mindenki szavaiból áradt a düh az időjárás felé, hogy ennyire meleg van miért van ez? és egyéb olyan jelző ami teljesen negativizálta ezt a csodát amit megéltem, de engem nem érdekelt! Érzetem mindent , hogy a szellő simogatja az arcom , hogy megannyi virág és étel illat keveredik a levegőben, csobog a víz a kórház előtti szökőkútban. Olyannyira magával ragadott ez az” Régi” új világ, hogy nem is akartam beszélgetni csak élvezni a létet. Ekkor értettem meg, hogy ez nem átok , hanem ajándék az univerzumtól. Igaz az a mondás, hogy meg kell járni a saját magunk poklát , hogy lássuk a mennyországot. Sajnos a mindennap rutin által egy séta vagy egy leves nem sokat jelent mert megszokjuk és többre vágyunk, elmúlik az a fajta rácsodálkozásunk a világra amit még mint kisgyermek éltünk meg amikor fedeztük fel ezt a világot. A csoda nem csak akkor volt csoda amikor először láttuk az még mindig az, csak az elménk már nem látja ezt többet akar még még az egó lassan felemészt bennünk és mi ezt hagyjuk. De kérlek ezen sorok olvasása után add át magad a pillanatnak és élvezd azt ahol vagy mert ez nem egy régi pillanat amit újra tapasztalsz hanem egy új tapasztalat amit újra megélhetsz! Ott és akkor neked szól!
Ezután sikeresen megműtöttek és minden jól sikerült hamar felgyógyultam és a kórházból egy új emberként lépett ki. Összegezve mindent:
azóta is jól vagyok
sőt egyre jobban és jobban minden nappal, ezzel nem azt mondom, hogy nincsenek
nehéz napjaim, de vannak, de sokkal másabbul tekintek rá. Nem engedem , hogy len
tartson, hanem felül kerekedek rajta és megvizsgálom, hogy ez a helyzet mit akar nekem
tanítani, akkor és ott nem mond semmit , de lassan kibontakozik , hogy mi is ennek a helyzetnek a
tanítása rám nézve. Ne legyél a megszokások rabja , hisz minden új csak az egód
illúziója az, hogy ez megint ugyan az légy ott és akkor és akkor olyan
élményben lesz részed ami feltölt és harmóniában lesz a mindenséggel! J
Kívánom neked, hogy ezek után jobban értékelj minden egyes pillanatot amit megélsz legyen az egy reggeli kávé elfogyasztása vagy akár egy séta a munkahelyed felé! Kellemes tapasztalatokat kívánok neked és minden jót! Szerdán találkozunk!
Ralph
Kívánom neked, hogy ezek után jobban értékelj minden egyes pillanatot amit megélsz legyen az egy reggeli kávé elfogyasztása vagy akár egy séta a munkahelyed felé! Kellemes tapasztalatokat kívánok neked és minden jót! Szerdán találkozunk!
Ralph
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése