Amikor a lélek fáj...

Üdvözöllek ismét!
A mai este témájához egy nagyon jó barátom adta az ihletet , amikor megkérdezte tőlem, hogy :"Mit csinálsz olyankor, ha fáj a lelked? Nagyon jó kérdés, mivel nem gondolkoztam el még rajta soha sem, hanem próbáltam tenni valamit ösztönösen. Miután megkérdezte tőlem mit csinálok ilyenkor elkezdtem gondolkozni és vissza idézni, hogy miket is tettem olyankor vagy mi is az ami feltölt engem abban az időszakban mikor összecsaptak felettem a hullámok és szó szerint érzetem , hogy fáj a lelkem. Amit nemsokára olvashatsz azok az emlékeim arról, hogy nekem mik voltak azok a dolgok amiket megtettem annak érdekében , hogy enyhüljön a fájdalom és végül elmúljon. ezzel az írásommal búcsúzok mára tőled , kellemes tapasztalatokat és minden jót kívánok, legközelebb találkozunk :)

Először is le szeretném szögezni az elején, hogy a lélek fájdalmának megszűnése ezen módszerek segítségével változó, mivel : Ha nagyobb és mélyebb a fájdalom sokkal tovább tart mint mondjuk egy felszínesebb fájdalom esetén, de mint mindennek ennek is az a a lényege, hogy gyakorold és próbáld ki. Fontos az akaraterő mindenhez. Imádom az akaraterő szót és , hogy miért? Mert az akarat ténylegesen erő hatalom, ha igazán akarsz valamit legyőzhetetlen vagy , olyan mintha az univerzum kegyeiben lennél folyamatosan és minden úgy történik ahogyan te akarod. Ehhez viszont tényleg szikla szilárdan akarnod kell azt, hogy múljon a fájdalom, de elsőnek is definiálni kell az az visszavezetni, hogy honnan indult el ez a folyamat aminek ez az eredménye az az a fájdalom. Ezt nagyon egyszerűen kivitelezheted , ha előveszel egy tollat és egy ceruzát majd egy papírra ráírod ezt a kérdést: Mi miatt kerültem ebbe az állapotba? Majd behunyod a szemed és gondolkodsz és amint jönnek az okok leírod, majd nyomon követve az emlékeket el jutsz a fájdalom gyökeréhez ekkor pedig jön a legnehezebb dolog mégpedig az : elfogadás. Fogadd el , hogy ebben a helyzetben vagy , mert ha küzdesz ellene akkor az tovább fejlődik benned, inkább fogadd el és közelíts felé szeretettel! Jól olvasod szeretettel éld át a fájdalmat , ne utasítsd el mert rosszabb lesz! Ha kell sírj vagy írd ki magadból a bánatot ( Egyébként a naplóvezetés ezért nagyon jó módszer erre), de semmi féle képen ne küzdj ellene!.
Amikor én kerültem hasonló helyzetbe, akkor elsőnek az ugrott be , hogy elfáradtam, de nem fizikailag hanem lelkileg. Talán a leglényegesebb lépés az, hogy legyél egy kis időt egyedül társaság nélkül, tölts magaddal egy kis időt és szentelj időt magadra azzal ami a szenvedélyed
élvezd az életed hisz azért van! Az a rossz dolog valójában a múltra és a jövőre kivetített fantomkép semmi több ha megkérdezed magadtól, hogy ebben a pillanatban itt és most ebben a szobában van baj vagy probléma, rájössz hogy nincs és sokkal jobban érzed ezután magad ha ezt észreveszed , hogy valójában a gondolataid illúziójában vagy fogságban. Ha azt mondod, hogy a munkád miatt nem érsz rá magaddal foglalkozni akkor valószínűleg az időbeosztással van a bajod, mert magadra mindig kell idő elmondom miért:
Az odáig rendben, hogy nem érzed jól magam , bár ez sincs rendjén , de tételezzük fel, hogy elfogadjuk, de akkor is ez folyamatosan rosszabbodni fog és ami a legrosszabb befolyásolja a teljesítőképességed méghozzá először csak kicsit majd egyre drasztikusabb módokon, mivel az univerzum először kis kavicsokkal dobál , majd egyre nagyobbakkal és ha ezeket sem veszed észre jön egy hatalmas szikla , amit már biztosan észre fogsz venni, de kívánom neked, hogy ebben ne legyen részed, helyette inkább vedd észre a kis kavicsokat és lépj időben! :)
A lélek akkor fáj a legjobban, ha nem kapja meg azt ami a legnagyobb éltetője az az a szeretetet. Nem mástól kell elsősorban várni a szeretetet hanem magunktól önmagunknak. Mivel ha szereteted magad és amennyire szereted magad és a magad társaságát úgy fognak téged is elfogadni is szeretni! Sokszor azért is fáj a lelkünk mert figyelmeztet minket arra, hogy változtatnunk kell és meg kéne tennünk olyan dolgokat amikre lusták vagyunk. Például nekem sokszor volt ilyen fájdalmam amikor elterveztem egy írást és folyamatosan csak halasztgattam, mígnem már annyira rossz volt ez a "fájdalom", hogy leültem kiírni magamból és kiderült, hogy ez volt az oka illetve az, hogy lefáradtam és kevés időt töltöttem magammal. végül egy közeli élményemet szeretném megosztani veled: A hétvégén találkoztam régi jó barátaimmal Dollival, Gerivel és Attilával akikkel sajnos igen csak ritkán tudok összefutni mert elköltöztem onnan ahol eddig tanultam. Nagyon nagy öröm volt őket látni, igaz csak kis időt tudtam velük tölteni, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy még most is ebből az élményből táplálkozzak. Éppen ezért egy tipp: Keress fel régen nem látott barátaid, vagy szervezz egy osztálytalálkozót, vagy csak ülj be egy kávéra velük, hidd el megéri igazán lélek emelő dolog :)