A mai este ezzel az írásommal, regény részletemmel búcsúzok tőled és zárom le a Hit napját! Illetve még meg szeretném kérdezni tőled, hogy Szerinted a reménnyel miket lehet elérni, mire is való igazán a remény az életünkben? Szép estét kívánok és kellemes álmokat! Holnap találkozunk és egy meglepetéssel készülök A pünkösdre való tekintettel neked! Minden jót és kellemes tapasztalást! :)
/Ralph megnyilvánulása/
Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi, reggel 6 kor keltett a nővér a lázmérés miatt.
– Ébredjen John!
Ez volt a legszebb mondat, amit életemben hallottam, mert ez a mondat számomra azt Jelentette, hogy megéltem még egy napot.
A nővérre nézek, a megrökönyödés jeleit vettem le az arcáról.
– Nővér: legalább a holnapot megérem?
A nővér nemes egyszerűséggel ezt válaszolta:
– Talán
Hirtelen belém csapott a kétség: mi van, ha nem? Ha igen, akkor meddig? Számtalan kérdés fogalmazódott meg bennem, ebben a röpke fél percben.
- De valami biztosat tud, az isten áldja meg! Tudom, hogy magának nem fontos. Ott a férje,.a gyermekei, és szeretetből sincs hiánya az biztos. A nővér szeme könnybe lábadt
Keserűségtől torzult arcát próbálta helyre hozni
– A fiam… A fiam…. 2 hónapja meghalt.
Ezzel a mondattal zokogva kirohant a kórteremből.
- Várjon én ezt nem tudtam!… Ezt nem tudtam!
Torkom szakadtból kiabáltam, de mind hiába.
John ezt jól elbaltáztad, mormogtam magamba.
John: mit vétett ez a kis hölgy?
- Pofa be Ralph teneked semmi közöd az egészhez.
Ralph arca komoly volt, aztán hirtelen elmosolyodott.
Te barom, mit tett ez a hölgy, amivel ezt kiérdemelte? Mond, na ugye….-
- Fogd be a Pofádat Bleider mert olyat teszek, hogy azt is megbánod, hogy megszülettél!!
- Kedves barátom már rég megbántam, úgyhogy ezzel elkéstél..
Ralph arca újra komolyra váltott, mintha valami nagyon fontos dolgot akarna elmondani. Bele
Is kezd mondanivalójába, olyan közönséges hangnemben mintha csak azt mondaná el, hogy mit evett reggelire:
-E…emlékszem volt egy kisfiú a szomszédban.
Mindig egy kis labdával játszott, ha jól tudom pöttyös volt… igen, igen az. Ahogy játszott gyönyörű zöld szemein megcsillantak a nap sugarai
Az út mellett egy autó megállt és kiszállt a kocsiból egy köpcös fiatalember. A gyerek megérezte a gonoszt, és beszaladt a házhoz.
Itt megállt egy pillanatra, és mint a villám úgy csapott bele a tudat. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy jó öreg Ralph-tól elbúcsúzunk egy időre. befogtam a fülemet, mert nem voltam kíváncsi az elmebeteg mondanivalójára. De azért akarva, akaratlanul meghallottam szófoszlányokat.
- Odament….. elővette ….. élén megcsillant a fény….. csak ….. sikoltás …… belevágta….. szörnyű….. keserves…….. sikoly……… . Innen már csak azt az aberrált röhögését hallottam. a hideg végig futott a hátamon amilyen történetet összeraktam ezekből a szavakból. ekkor megérkeztek a többiek.
- Még beszélünk kis barátom.
És rám mutatott azzal a vastag, piszkos ujjával.
Aztán hirtelen ezt mondta.
- John..
Nagyon meg ijedtem, hogy valami hirtelen cselekedetre adta fejét, de…
- Kérsz egy kis sütit? A mama sütötte
Teljes megkönnyebbülés! Megváltozott az énje!
- Köszönöm. egyet elfogadok!
Ahogy nyúltam az omlós, illatozó süteményhez megfogta a kezemet.
Ne ezt vedd el.
- Mi?
Inkább ezt! Ez még meleg, Proli.
Proli?
Mélyen a szemembe nézett. A szeme semmi érzelmet nem sugárzott, de mégis látszódott valami, amit nem tudok mihez fogni. Ilyet még nem tapasztaltam.
- Ezt a bátyám mondta mindig. Ez olyasfajta: becenév ,hogy úgy mondjam.
Ámult szemmel figyeltem minden egyes szavát, és nem hittem el. Ilyen nincs.!
Azt tudtam, hogy az emberi elme csodás, de hogy ennyire.
- Még egy sütit ???
/2,A múlt Feltámasztása!/
Nem lehet igaz! Minden egyes nap úgy kelek mintha valami rémálomból léptem volna ki. Az, ami tegnap történt Ralphhal ,az csak lapát volt az egészre. Iszonyatos fájdalom, idegtépés, a heroin hiánya, és ezt az egész légkört utálom, sőt: gyűlölöm. Remélem a nővér megbékélt ,de miért is foglalkozom ilyenekkel. Megvan a magam gondja is. Anyámmal se találkoztam több mint 5 éve és még egy rohadt levelet sem kaptam tőle. Olyan ez az egész mintha már az AIDS csak a sors fintora lenne. Azért ,hogy jobban szenvedjek. Minden nap ugyan az:
1,Felveszem a rehabról a napi heroin mennyiséget.
2,Eltölt a mámor.
3, Hallgatom ebben az állapotban Ralph idióta meséjét, elkerülhetetlenül a többiekét is!
Ez a három lépés ,ja és a legfőbb a 4. pont: küzdelem az AIDS-el! Ez teszi ki a napom .Szép az élet nem, de bár? Ahogy megkaptam a napról napra csökkenő heroin adagot, olyan érzés kapott el mintha már ez az adag másnak egy reggeli kávéját helyettesítené. Nem érzem már a mámort, viszont nem tudom megkezdeni a napot nélküle. Lássuk milyen lesz a napom? ,A tegnapi kirohanásom a nővérrel, az volt a csúcspontja mindennek. Félelem az aids-től ,a heroin hiánya, a magány, és rengeteg más tényező .Remélem több ilyen nem lesz, de tudom, hogy lesz . Lehetetlen helyzetek sokasága gyűlik össze ebben a kis szobában, az öt ember között, Eil doktor feldobta a témát, hogy mindenki mondja el ,hogyan került ebbe a keserves szobácskába. Tisztelem, és becsülöm a munkájáért ,de mi közük van ahhoz, hogy ki vagyok, és honnan szalajtottak. Az egész úgy bontakozott ki, mintha megint a rehabon mondanám el a hetek alatti változásokat.,Annak is mi a vége? mindenki örömtől ittasan meséli milyen sikereket ért el, és mióta tiszta! Erre jön a célratörő kérdés: John veled történt valami az óta? Erre mi a helyes válasz ? Vagy megmondom Őszintén: igen srácok most is jelentős mennyiségű drog van a szervezetemben, és emiatt beszámíthatatlan vagyok. Avagy hazugságra kényszeredek: semmiféle droghoz nem nyúltam már körülbelül 1 hete, és mindenki állva megtapsol. Ez az alternatíva azért jó, mert a hernyó felerősíti az örömöt, és mérhetetlen boldogsággal tölt el. Igaz: hazugság, de a pillanatnyi öröm kárpótol a hazugság adta lelkiismeret furdalástól. !Kit is érdekel: az a lényeg, hogy amíg élek, addig jól éljek. Előre sejtem ,hogy az Eil doktor által kitalált játékból én se maradhatok ki,Így inkább némán figyelem őket. Lássuk ki hogyan jutott el idáig. Az első kliens ki más lenne, mint Bleider. Eil doktor meglehetősen higgadt hozzáállást mutatott, amikor kérdést szegezett Bleider felé.
- Mond Ralph ,akarsz erről a témáról beszélni, vagy hagyjuk?
- Mondja Eil doktor teljesen hülyének néz? Olyan ember vagyok mint maguk. A történetem ott kezdődik, amikor még főállásos nyomozó voltam. Akkor még nem tudtam….
- Elbicsaklott a hangod gyermekem! Ha gondolod, abbahagyhatjuk.
- Nem! Folytatom. Nehéz erről beszélni! Szóval megtudtam ,hogy a családomat lemészárolta egy elmebeteg állat. Feladtam mindent az életemből és a bosszúnak esküdtem fel , de sajnos a mai napig nem lett meg a gyilkos. Végső elkeseredésemben a Heroinhoz nyíltam!
Nem! Ez nem lehet ,Bleider is?
-Bár nem lettem függő ,de ez épp elég volt ahhoz ,hogy elkapjam az AIDS-t.A társam akivel akkor összehozott a sors, az egyik elítéltem volt. Feltételesen szabadlábra engedték, Tudtam ,hogy drogban utazik, így egyből hozzá vezetett az utam, hogy enyhülést hozzon bánatomra. Megfenyegettem, ha nem ad akkor ,és ott anyagot, akkor az egész hátralévő életét a rácsok mögött tölti. Azonnal előkerült 3 nagy zacskó válogatott drog. Akkor már mindegy volt, és a leghatásosabbat kértem, így esett a választásom a heroinra. Megtörtént a heroin maga kis rituáléja ,Viszont volt egy feltétele a társamnak, mégpedig ,hogy ő adhassa be magának először. Miután belőtte magát, elvettem a tűt a kezéből és gyakorlatilag innen változott meg az életem. Belőttem magam, és már csak arra ébredtem, hogy egy korházi ágyon fekszem, mégpedig ezen az ágyon és közlik velem ,hogy aids-es vagyok. Viszont , ha kikerülök innen ,megadom a tartozásom ,ha addig élek is.
-Érdekes módon Bleider elég higgadt volt, nem csapongtak az énjei. A következő paciens nem más, mint a fiatal művész , Donat Vain történetét hallhattuk. Elég érdekes ez a Vain figura. Mindig csak fest arra a hatalmas vászonra. Alig beszél valakivel, néha Eil doktorral diskurál egy két szót, egyedül csak a festményei árulkodnak hangulatáról. Érdekes módon a világos színeket használta dominánsabban a képein. Nemtudom mi lehet számára itt ilyen derűs gondolat. Most is éppen fest .Egyelőre kivehetetlen a kép, de szerintem még az ő fejében se álltak össze a gondolatok. A vászonba belemerülve már elkezdtem hallucinálni, a színek kavalkádja majdnem magával rántott. Épp időben sikerült elkapnom a fejem….nehéz a heroinnal szocializálódni..
- Kedves Donat megosztanád velünk a múltadat?
- Kedves doktor, nem igazán a legszebb a történetem , hogy úgymond ez az életem legnagyobb szégyenfoltja.
Hát jó ,ha így gondolod! A helyedben én megpróbálnám.
- Ám legyen: hátha ezzel lejjebb csitul kósza gondolataim, és végre jobban tudok koncentrálni . Azt tudniuk kell ,hogy elég szegény családban nőttem fel és még a megélhetés is gondot okozott. Apám-születésem után pár hónappal meghalt .,Ezt követő tíz év után anyám is eltávozott az élők sorából. Árvaházba kerültem Ahol hamar felfigyeltek festői tehetségemre, és néhány képem eladásában segítettek az ott lévő nevelők. Így egy kevéske pénzhez jutottam, mire kikerültem az utcára ,a kis pénzből felkerekedtem és elutaztam Párizsba, ahová az egyik képem került, egy elég híres gyűjtő kezei közé. Ő! hagyott nekem egy levelet, amiben meghagyta ,ha elkerültem az árvaházból, akkor tárt karokkal vár, a legnagyobb festők lesznek a tanítóim. Ez valóban így lett. Nemsokára külön kiállításom nyílt az Eiffel torony lábánál. Gyönyörű volt, meseszép. Ennél már csak egy hölgy volt szebb, akivel a tárlat előtt többször is randevúztam .Azt alította ő az az ember, aki még nagyobb kapukat nyithat nekem a világra ,csupán annyit kell tennem, hogy szexuális kapcsolatot, létesítsek vele. Sajnos megtörtént .c Csak egy levelet hagyott maga után, amit az óta is őrzök, amelyben , nagyvonalakban az áll ,hogy a hölgy aids-el fertőzött, és aki vele pusztán csak kapcsolatba lép annak az a végzete ,hogy ő is erre a sorsra jusson. Most már megbizonyosodtam róla ,hogy egyrészt igaza volt abban, amikor azt mondta, hogy nagyobb kaput tud nyitni számomra ,meg is mondom miért. Amióta ezt a levelet elolvastam, teljes megváltozott még a stílusom is, többen viszik a képeimet ,lehet morbid egy kicsit, de minden rosszban van valami jó, és rájöttem, hogy ez az állítás teljes mértékig igaz ! Senki se tud előnyt kovácsolni a betegségeiből, Vainek sikerült bebizonyítania, hogy még is. Már csak egy ember van előttem, mégpedig Vincent Dail, elkerülhetetlen az, hogy én is sorra kerüljek ,amíg beszél Vincent kitalálok valamit, ami teljesen elfogadható . Nincs kedvem hosszúra fogni, a heroin kezdi elhagyni az elmémet. Már teljesen normálisan, érzem magam, ez nem jó ómen.
-Vincent szeretném ,ha te is elmondanád mi történt veled ,hogy kerültél ide?
- természetesen doktor elmondom . viszont az előbbi történetekhez képest az enyém példaértékű . Azt elöljáróban mondom, hogy születésem óta küszködöm az aids-el ,kiskoromban nem tudtam mi miatt sírnak édesanyámék minden egyes vizsgálat után, mára már teljesen letisztult bennem, féltettek a kórtól. Iszonyat sok tűszúrás található a karjaimon ,megszámlálni se lehet hányszor vettek vért tőlem, ezen felül 20 éves lehettem mikor teljesen felmondta az immunrendszerem a szolgálatot. itt már komolyan elgondolkodtam azon, mi lesz velem mi értelme annak az életnek, amiben csak a teljes küszködés van jelen, borzasztó tettre adtam a fejem ,mégpedig az öngyilkosságra. Amikor már a hatodszorra próbálkoztam biztosra akartam menni, a lehető legerősebb gyógyszereket szedtem magamba, néhány perc múlva hatni kezdett a gyógyszerek kombinációja, egy idő után világossá vált ez nem olyan, mint az előző 5 alkalom ,valami teljesen más érzés kapott el. Mintha lágy szellő magával vitt volna egy éteri dimenzióba gondtalan és reménnyel teli voltam, aztán a semmiből egy óriási fénynyaláb hagyott alá az égből, és megszólalt
-Vincent élned kell, teljesítsd be küldetésed.
Az után már csak arra emlékszem, hogy Ralphoz, hasonlóan itt ébredek. Én mondom Az emberi test lenyűgöző, mindent megtesz azért, hogy életben maradjon, és több mint egy éve teljesen hiszem isten létezését, úgy érzem küldetésem van, nem halhatok, meg amíg ezt be nem teljesítem. Hálát adok istennek azért ,hogy élhetek. Ne hagyjátok, magatokat megadni a kórnak küzdjetek ,amíg lehet.
-Szép történet volt Vincent!
Ez nem lehet, most én jövök, mit mondjak? Nem jut semmi az eszembe ,az igazságot nem mondhatom el, mert akkor…
És most halljuk John a te történeted!
- Doktor nem lehetne előbb a maga történetét meghallgatni ?
- Rendben John szíves örömest!
Nyertem még egy kis időt, amíg Eil doktor elmondja a maga kis történetét.
Jómagam története egy véletlennek köszönhető. Ennek a szanatóriumnak a létrehozója és névadója Adam Baux ,aki nem más, mint az én volt orvos kollegám. Amíg élt Adam az egyik legelismertebb orvosa és kutatója volt az országnak. Vele együtt vetettük fel a szanatórium megépítését, ez az épület már rég megvolt csak át kellett alakítani .Először magánklinika volt. Itt kezdődik a történetem. Az egyik nap nem tudott bejönni a klinikára így én kaptam meg a betegeket, akiket kezelt. Az egyik egy Susan Maried nevű nő volt, akiről még nem tudtunk semmit . Nemrég hozták be és még a labor eredményei se voltak tisztázva. Rutinvizsgálatra mentem hozzá, amikor a mellkasához raktam a kezem és nyomást fejtettem, majd hirtelen rám köhögött. Ez nem is lett volna, probléma mivel orvos vagyok ezért nap, mint nap szembesülök ennél borzasztóbb dolgokkal is,de ez a hölgy vért köhögött fel, ami több okból is rémisztő . Azért is mert rengeteg betegség terjed cseppfertőzés útján. Próbáltam normálisan kezelni a helyzetet, de amikor meglett a hölgy laboreredménye egyértelműen rámutatott az immunrendszer inaktivitására, AIDS -es volt. ezután elmentem egy AIDS tesztre ami nálam is pozitív eredményt mutatott. Összeestem lelkileg . Pusztán annyi volt a szerencsém, hogy nem volt már semmi féle családtagom, akiért felelősséggel tartozom. Ezután hosszú éveken át bejárva a világot kutattam az ellenszert, de mind hiába. Idő közben elvesztettem a szemem világát ,elfáradtam és visszatértem a klinikára, amiből szanatórium vált addigra , egy lapát minderre az volt ,hogy az egyik legkedvesebb barátom Adam Baux is meghalt. Orvosból paciens lettem. A hosszú évek alatt amióta itt vagyok megvilágosodott egy-két dolog. Először is barátaim, ez az állapot nem pusztán azért van ,hogy kínok közt haljunk meg, küzdeni kell ,élni kell addig, amíg lehet. Bár jelenlegi állások szerint gyógyíthatatlan a betegség ,de hittel, reménnyel bármire képes az ember ! Tapasztaljátok meg a remény hatalmát, rajtatok áll sajnáljátok magatokat, vagy normális békés életet éltek, amíg lehet. Én bízok benne ,hogy gyógyultan távozunk innen.
Eil doktor próbál okos lenni, de ő is fél belül, aláírom orvos ,de van, amit még ő sem tud palástolni. Eleget gondolkodtam. Itt hagyom őket és a magam útján próbálok gyógyulni.
-Kedves urak sajnálom ,de nem tudjátok meg az én történetemet, amíg hallgattam a történeteket néhány dolog letisztult bennem. Én nem vagyok se orvos ,se nyomozó, se festő, de még azt se mondhatom ,hogy hívő vagyok .Nem itt a helyem, elmegyek és a magam módján próbálok gyógyulni! Vagy, ahogy Eil doktor mondta küzdök az életemért, minden jót. Viszlát!
Ahogy az ajtóhoz értem , egy kérdés hagyta el Eil doktor ajkait.
-Mond John magadtól félsz? Egymagad semmire se mész, de ezek az emberek legyenek példák számodra és legyél valaki, merd vállalni magad!
Hírtelen olyan érzés kapott el, amit még a legjobb heroin se tudott kiváltani belőlem, ez a pár szó is ,végtelen örömmel töltött el. Visszagyalogoltam az ágyamhoz betakaróztam és már tudom, mit kell tennem! Meg kell tapasztalnom a Remény Hatalmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése