Arckönyv

Üdv ismét!

A mai estén a Világ legnagyobb közösségi portáljáról fogok írni . a címe : Arckönyv
A kérdésem az lenne hozzád, hogy: Ront vagy javít a társadalmon a facebook? 
Szép éjszakát neked és kellemes estét! Holnap találkozunk addig is minden jót és kellemes tapasztalatokat! :)









A mai nap korán keltem.. Álmatlan volt az éjszaka, gondolatok peregtek előttem, emlékek hasították meg éppen szunnyadni próbáló elmémet. Valami baj van, nem tudom, hogyan tovább megragadtam, már semmi se úgy megy mint régen. Senkim sincs csak a naplóm és én, a naplóm, aki soha nem ítél, köt belém mindig meghallgat, cserébe csak gondolataim jegyzetét kéri. Szeretem a szokásos naplót, mert akkor teljesen jelen tudok lenni, írom is közben mondom is legnagyobb titkaim, imádom hallgatni, ahogy az írható felületre mélyen karcol a tusba mártott toll, olyan mélyen akár egy rossz emlék, ami mindig felüti, fejét mikor egyedül maradsz, csak is önmagaddal. Sűrűn van ilyen, hisz a munkába járok
Megírok egy, esetenként két cikket, amit vagy visszadob, a szerkesztő vagy egyenesen azt mondja „még egy ilyen húzás Robert és repülsz innen” Sokszor hallottam már itt zakatol a fejemben, béget a többi birkával, kórusban, az őrületbe kergetnek. Feljegyzések kerültek a naplób két kis szó: Félelem, és magány. Három hete csak szavak. Nem tudom meddig fogom bírni a magányt, ezt a társas magányt, egyedül érzem magam a társadalom fogaskerekével szemben, Mint óraszerkezetben a homokszem, sőt annak még van valami jelentősége, de nekem nem túl sok. Kereken nyolc órát mutat az óra, megiszom a kávémat és ha szerencsém van elérem a buszt is. Kifelé menet szokásom belenézni a tükörbe szembesülni a lelki szenny külső lecsapódásával, Nem válltozott semmi ugyan az a csapzott haj, el álló fülek meg a táskás szemek a napok óta tartó kialvatlanságomtól. Kilépve az utcára látom, hogy a buszom éppen az orrom előtt megy el, jellemző csak tetőződik a baj. Még egy óra magammal, nagyszerű. Legalább ha beértem volna időbe a szerkesztőségre, elvonta volna a figyelmet magamról. Leülök az útszéli kis padra, gusztustalan és mocskos, de jobb mint egy órán át várakozni állva nem de? Lehajtott fejjel révedek magam elé, szinte hallom karórám szívének másodperces ütemét : tik-tak egy-egy gondolat.. Majd egy ütemes kopogó hangot hallok : kop-kop beleszippantva a levegőbe, édeskés illat csapja meg az orrom. Pillanatok alatt kiránt az idő fogságából, csak nem a mostban vagyok? Vagy végre sikerült elaludnom, de még is minden olyan valóságosnak tűnik, ha még is álom hagyom az illúziót hagy járja át az egész elmémet. Egy hölgy áll előttem gyönyörű vállig érő barna haj, csillogóan pajkos barna szemmel. hmm.. Az ideálom, egyre jobban feltételezem, hogy tényleg pusztán illúzió, de lássuk mi történik.
- Elnézést uram meg tudná mondani mennyi az idő?
Egy általános , közhelyes kérdés amit bármikor hallok ha végig megyek az utcán, de most kirázott a hideg, valami más nagyon más. Hatással van rám valaki. Több mint nyolc éve nem volt ilyen, különös.
- természetesen nyolc óra húsz perc.
Úgy tűnik sorstársam, ő is lekéste a buszt, úgy bólogat, mintha akarna még valamit, de nem is tévedtem, ebből bizony beszélgetés lesz, méghozzá egy nővel. Ez lesz a kedvenc álmom, már ha az tényleg. Lesz min csodálkoznia a naplómnak, néhány szép szó is kerül bele, az évek alatt felgyülemlett mocskok után.
- Lekéste a buszt?
- Igen sajnos , le. De így legalább nem találkozok a főszerkesztővel. Megúszok egy komolyabb nézeteltérést.
- Csak nem újságíró?
- Pontosan , ráhibázott!
- Milyen meglepő, én is az vagyok, pontosabban egy újságnál dolgozok, mint fotós. A Bellingstonnál.
Remek, tudtam hogy túl szép , hogy igaz legyen. A legnagyobb konkurenciánk a Bellingston. Tegyem félre? Ám legyen!
- Ááá A Bellingstonnál jókat hallottam róluk , főleg a fotósaikról. Emlékszem múltkor egy Margaret Dilon fotót láttam, egy igen szép képet. Talán ismeri őt.
- Igen ismerem, ugyan is én vagyok az.
Nem lehet, hogy ő a híres Margaret Dilon! A fotós szakmában egy igazi Unicum. És összehoz vele a sors, egyre hihetetlenebb , de tetszik.
. Csak ugyan, engedje meg, hogy gratuláljak önnek!
- Nincs miért, még nem vagyok igazán nagy szám abban amit művelek, de mindenképpen igyekszem és kiderül hová tart ez az egész .
És a jó újságíró..
- Elnézést ne vegye tolakodásnak, de szeretnék magával készíteni egy riportot, már ha megengedi.
- Velem riportot? Hát legyen végül is nem árthat meg , ha forog egy kicsit a nevem.
- Akkor egy elérhetőséget szeretnék kérni.
Elővesz egy tollat szép gömbölyded betűkkel felírja a nevét és egy internetes oldalt mellé.
- A nevem illetve a „ Művésznevem” így azok az ismerőseim akiket ténylegesen ismerek. Gondolom ön is regisztrálva van az oldalon.
Én egy közösségi portálon? magányosan? ááá
- Természetesen igen! Akkor majd konzultálunk az oldalon keresztül és még egyszer köszönöm.
Időközben megérkezett a busz is. Felszálltunk végig beszélgettük az utat elmesélte, hogy éppen válófélben van. Nem értem a nőket, de hevesen bólogatok, had higgye azt, tisztában vagyok mindennel ami ehhez a témához csatlakozik. Két sarokkal hamarabb leszállt mint én, gyönyörű ez a nő.. visszanéz az ajtóból és csak annyit mond
- Jelölj meg!
Erőteljes mosoly, vajon mit jelenthet ez, talán imponáló vagyok számára? Nem tudom csak bólintok és mosolygok. Már egy enyhe mosoly is nehezemre esik, de most valahogy szívből jött. Leszállva a buszról szokásom felnézni a cégtáblára, hátha átváltott a pokolról a mennyországra, de nem. Ugyanaz maradt : Direct. Egy pohár vizel kezdeni a munkát, úgy is jobb mint ami otthon a csapból jön, kihasználom az alkalmat beviszem a napi folyadék mennyiséget, úgy is a főnök fizeti. Leülök a kis forgószékembe és gépelek. ahogy elkezdeném mögöttem annak a nagypofájú Chak-nak a hangját hallom, nekem magyaráz.
- Hé Robert! Neked hány ismerősöd van az Arc könyvön?
Társaival nevetnek, bizonyára tudják, hogy egyébként se vagyok társasági lény nem hogy még ezen az oldalon is fenn legyek.
- Hát egy sem..
- Figy Robert legyen egy fogadásunk!
- Fogadás?
- Igen a mai nap csinálunk mind ketten egy profilt magunknak , és aki a leghamarabb eléri az ötezredik ismerőst az nyer és fizet a másiknak tízezer dollárt.
Hm.. Cseles, de valamiért azt súgja egy belső hang menjek bele.
- Rendben Chak, én viszont emelném a tétet legyen húszezer dollár, , ha két hónapon belül megtörténik az ötezredik visszaigazolás!
Gondolkodik és gondolkodik. hisz , ha valamelyikünk nyerne annak elő kéne vennie még a félre tett pénzét is.
- Rendben akkor két hónap!
- Ez a beszéd!
Végre elment a közelemből, őt rühellem a legjobban, nem mintha az egészet nem rühhelném úgy ahogy van, de ő.. Szokták mondani , hogy csőstül jön a baj hát a mai nap nálam ez fokozottan érvényes
- Robert! Nem adta le a cikket amit ígért , holott volt rá egy egész hétvégéje, hol van?
A főszerkesztő tajtékzik előttem, ahogyan beszél fröcsög a nyála akár egy kivénhedt kopónak, én pedig a szokásos higgadt arccal szemlélem , és néha el el rántom a fejem egy –egy nagyobb nyálcsóva elöl. Ideje megszólalnod Robert találj ki egy indokot.
- Sajnálom Stuart, de problémáim adódtak és nem tudtam megoldani őket, így hát a cikket sem tudtam megírni, De ígérem csütörtökig megírom mindenképpen.
- Az utolsó lehetőségét is elszalasztotta már, de valamilyen groteszk módon kíváncsi vagyok rá mit hoz ki belőle, és ajánlom , hogy nagyot szóljon vagy különben ki van rúgva!
- Rendben , garantálom , hogy nagyot fog szólni, sőt lehet az év cikke lesz!
- Ajánlom is, de most főzzön egy kávét és a hangját ne halljam a mai nap folyamán!
- Rendben főnök.
Nem tudom, hogy mondhattam ilyet amikor , az albérletemet kockáztatom, és még Chak fogadásába is belementem, lehet , hogy földön futó leszek. Ez a gondolat egészen hazáig kísért és akkor jött a nagy ötlet. Írok egy cikket Margaretről a kis szennyes dolgairól, nem szép dolog aláírom, de ha hozzájárulok a nevemmel a cikkhez akkor ezen által, ha sikerül rengetegen megjelölnek és ha elérem az ötezret még az a nagypofájú Chak is leperkálja a 20 rongyot. De előbb regisztrálnom kell az Arckönyvön. Nem is húzom az időt már írom is be a címet. Kék és fehér színű, nem láttam még ennyire kék honlapot, de mindegy a célnak megfelel, de a webdesigner-nek egy fekete pont. A szokásos adatok megadása után kinyílik a társadalom egyik legnagyobb unalom űzője. A logó mellett egy fej van, az mellett egy levél és végül egy nem tudom mi. De nem is érdekes, hol tudom keresni az ismerősöket ? ÁÁ meg van értelem szerűen a nagyítós sorban , túl fáradt vagyok már ehhez. Hova is tettem a cetlit? Itt van, beírva a nevet több találat is volt, de a képről egyből felismertem, gyönyörű ahogy a való életben is. nem tudom mit tegyek. Itt kellett volna abbahagynom és az egészet meg nem történté nyilvánítani. Megjelöltem ő visszajelölt, leegyeztettük az időpontot azt hazudtam neki, hogy barátkozni szeretnék vele, a jobb történet miatt, de a saját csapdámba estem merthogy kezdtem beleszeretni és sok év után kezdett valaki közel kerülni hozzám. Megírtam a cikket és minden szennyet beleírtam róla. Kiadták az újságot. Nagyon nagy szám lett vitték az újságot mintha ingyen lett volna. Közben az Arckönyvön nem győztem visszaigazolni napjával százan és százan jelöltek és írtak levelet a cikkem miatt ugrás szerint nőtt a tiszteletem is.. Dőzsöltem és tudtam , hogy az utolsó vasam is elkölthettem mert már csak pár jelölés kell és meg van az ötezer megnyerem a fogadást. MA is találkoztam Margarettel és nagyon közel kerültünk egymáshoz, érdekes mód nem került a kezébe a lap amiben róla írtam. Kedves volt, és egy csókkal váltunk el és akkor megálltam egy kicsit és óriási fájdalom lett úrrá a lelkemen. Mi van ha megtudja? Pár napom a szokásosnál is nagyobb gyomorideggel telt el. Felugrok az Arckönyvre , kissé feldob a látvány ahogy jelölgetek vissza négyezerkilencszázkilncvenkilenc ismerős és még van egy, holnap Chak előtt nyomom meg a végső gombot, és az enyém a 20 rongy úgy sincs egy vasam se , és pont ki bírom fizetni az albit is és még marad jócskán pénzem. Másnap bemegyek és az első dolgom az, hogy Chakot odahívom
- Nézd csak Chak itt van az ötezredik!
Chak kerek szemmel bámul és és egyszer csak el kezd éktelenül röhögni mint valami elmeháborodott!
- Te min nevetsz , hisz most buktad el a fogadást!
- Ó igen , nem hinném szerintem meg te buktad el, barátom!
- Az nem lehet hisz tegnap volt a négyezernégyszázkilencvenkilencedik jelölésem!
- Nézd csak meg jobban most is annyi, ezek szerint valaki letiltott és törölt az ismerősei közül!
- Ez nem lehet, de ki lehetett az?
- De ahogy látom érkezett egy leveled! Itt hagylak nem olvasok bele.
- Egy levél, de kitől?
Margaret?? Megnyitom a levelet és egy óriási harag cunami ömlik rám szét tiporva lelkemet.
„ Robert , csak nem gondoltad azt, hogy nem fogom megtudni egyszer , hogy miket irkáltál rólam össze vissza néhol színezve a dolgokat. Azt hittem jó ember vagy kezdtem beléd szeretni , de most már tudom , ki vagy valójában! Egy érzelem mentes , kicsinyes barom! Remélem egyedül fogod leélni hátralévő életedet, magányosan. Jah és a munkatársad Chak akiről beszéltél nem is olyan rossz ember ahogyan beállítottad, sokkal normálisabb mint te. Úgy hiszem megismerkedek jobban vele! Isten veled örökre Robert!”
Amikor már úgy gondolnád, hogy ennél nagyobb korbácsolás után nem lehet rosszabb előkerül egy még nagyobb ostor váratlanul.
- Ezt figyeld Robert valaki megjelölt és ahogy látom nekem is pont annyi az ismerőseim száma mint neked. Vajon kilehet az?
Ahogy lenyitja a még vissza nem jelöltek listáját, Margaret képe villan meg. Elfogadja és megnyeri a a húszezret is. Az én életemből kilép az övébe be, az egyetlen ismerősöm aki tényleg az volt, nem pedig ezek az ismeretlen egyének akik csak a cikk miatt jelöltek. Nem tudok mit mondani Chaknak. Csak annyit, hogy holnap itt lesz a pénze, holott tudtam, hogy ebből semmi se lesz mint abból sem, hogy valamikor társra lelek. Hazamegyek előveszem a porosodó naplómat. Kinyitva egy mosolygós arc képe ötlik elém, a bejegyzés szerint Éppen Margaret születésnapját ünnepeltük kettesben, megszerettem ezt a nőt, De már késő elveszett úgy ahogyan mindenem. Belemártom tollamat a tusba és csak annyit írok a naplóba: ISTEN VELED ÖRÖKRE VILÁG…