Önmagad

Üdvözöllek Ismét!

A mai nap barangolásában az álarcoktól  mentes valódi énnel fogunk foglalkozni. Az írásomban taglalom, hogy mi is ez az az én és, hogy , hogyan tudsz ÖNMAGAD lenni. A kérdésem is ide vonatkozik, mégpedig:
Mikor tudsz önmagad lenni? Kiknek a társaságában nem kell felvenned egyetlen maszkot sem?
Mára búcsúzom ,de holnap  ismét találkozunk, addig is minden jót neked és kellemes tapasztalatokat! :)

Az egyik kedvenc szavam  az  önmagad. Miért is? Azért ,mert ebben a szóban benne  van a lényed eszenciája az aki te magad vagy, nem pedig az amit mutatsz a külvilág felé. A probléma megint ott keresendő, hogy felgyorsult világot élünk, rengeteg információt kell befogadnunk viszonylag kevés idő alatt és még ehhez alkalmazkodnunk kell, arról nem is beszélve , hogy ez igen csak megterheli az embert, de erről majd egy másik alkalommal. Térjünk vissza önmagunkhoz. Nehéz manapság önmagunknak lenni, sőt állíthatom , hogy a legnehezebb dolog az ember életében ténylegesen magát adnia minden helyzetben, gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás. Viszont, ezek az úgynevezett álarcokba is beleviheted önmagadat , elrejtheted benne magad , de ehhez az kell, hogy megismerd ténylegesen a valósi éned aki te vagy. A görögöknél a Jósda tetejére ezt írták: Ismerd meg önmagad! ÉS számomra ez a legnagyobb mondat amit életembe hallottam, csak hogy az elején nem tudtam, hogyan közelítsek magamhoz,. Hogy fogom magam felismerni? Valójában ki is vagyok? Minden kezdet nehéz, szokták mondani és ez is teljesen igaz, de amint megteszed az első lépést , akkor amikor megjelenik ez a bizonyos szándék az életedben és ténylegesen teszel érte akkor  mindig közelebb lépkedsz önmagadhoz és egyszer a legvégén rájössz mi is a feladatod az életedben. Ha sikerül rájönnöd onnantól kezdve sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az életed. A valódi ént nagyon nehezen tudjuk nyomon követni. Jómagam folyamatosan figyelem magam egy-egy szituációban, hogy hogy reagálok, mit mondanék szívesen és ehelyett mit mondok ki.  De igazán akkor tudod ki vagy amikor egyedül vagy, és sokan ettől rettegnek és írtóznak mert semmi se történik. Ez pontosan így is van, de ez a közeg képes arra , hogy megismerd magad és törődj magaddal, hogy lecsendesítsd a folytonosan ketyegő zsibongó elmédet és kérdezz tőle.  Ülj le kényelmesen , ahová csak akarsz és végy nagy levegőket, majd kérdezd meg magadtól, amit szeretnél. Van egy bizonyos belső hang ami soha sem téved , az a bizonyos első sugallat amit belül hallasz . Először csak hagyd a gondolatokat hagy áramoljanak, ne fogj meg egyet se csak hagy menjenek, semmi érzelmet se csatolj hozzájuk ez nagyon fontos! Majd egyszer csak csillapodik és akkor kérdezd és várj, érezni  és szinte hallani fogod a választ onnan  legbelülről! A lényeg, soha ne hazudtold meg önmagad, légy tiszta és őszinte, és a legfontosabb semmilyen szinten se legyél túlságosan önző :  Se anyagi se pedig érzelmi szinteken, az utóbbi sokkal destruktívabb az anyagi, mivel az  sokkal tovább fáj és mélyebb sebeket ejt.

HA a társadalomba be akarunk épülni először mindenki a legszebb arcát mutatja , mert  ezzel akarja azt bizonyítani, hogy ő milyen jó ember, de ez nem sokáig fenntartható. Aki nem az alapvetően is, rövid időn belül kis dolgokban meg fog látszódni aztán ez a folyamat egyre jobban súlyosbodik amíg teljesen ki nem bújik a szög a zsákból. Ideig óráig fenn lehet tartani egy bizonyos maszkot, de ez olyan mint egy ingoványos talajra épített vár ami egy ideig nagyon szép és jó, de aztán hamar elsüllyed.  Alapvetően az emberek a jóra vannak kondicionálva, és ezért kezdenek az emberek a jó oldalukkal , sokan ezt ki is használják, ekkor kell beszéltetni az embereket, és nézni mi is a szándék a sorok között…. Alapvetően mindenkiben mélyen ott van a jó és ha te jól közelítesz az emberhez akkor felébreszted benn ezt a szunnyadó alap értelmezett jót. Millió egyezer állarca van az embernek ,minden szituációra, és tudod miért könnyű úgy használni őket, hogy ne vegyék észre? Mert a mai világban nem figyelünk oda a másikra, sokkal jobban érdekel a saját gondunk mint a másé és amikor beszélnek hozzánk , nem ott vagyunk hanem éppen azon gondolkozunk mit fogunk csinálni vagy mit csináltunk és mi lesz a következménye, holott ha figyelnénk őket és a szemükbe néznénk és teljes lényünkkel összpontosítanánk hamar megismernénk az ember igazi mivoltát. Sokszor látom azt és tapasztalom, hogy van egy igen elviselhetetlen ember és oda vannak érte a nők avagy a férfiak, mondván, majd én megjavítom jó útra terelem, csak , hogy ez nem így megy. Mert gyakorlatilag lehetetlen az ember tapasztalati lény akkor fog változni  amikor nagyon nagy krízis éri, alapvetően ha tanácsokat adsz neki és mondasz egy-két jó dolgot abból nem fog semmit felfogni, mert nem tapasztalta, esetleg csak akkor ha hasonló problémával szenved és eszébe villan ez a tipikus „aha” élmény. Alapvetően olyan nincs véleményem szerint , hogy megváltoztatok embert, az embernek épp elég nagy problémája magát megváltoztatni és felfedezni , hogy ki ő maga, nem hogy másokat változtasson meg. Minden mindig magad  kezdődik, magadban kell rendet rakni és úgy fognak a körülmények viszonyulni hozzád, nem csak az anyagi világ hanem az érzelmi is és a kapcsolati is! Ez a legnagyobb dolog ami a legfontosabb is egyben:  Az egész életed reakció arra ami benned végbe megy és ahogyan látod az életed!!!. Mindig minden veled kezdődik. Az emberek akikkel találkozol nem véletlen kerültek oda, vagy emlékeztetni akarnak valamire, vagy tanítani , vagy  újat mutatni, de mindenféle képen tapasztalatokat osztanak meg veled, ami rajtad áll, hogy megfejted e mi haszna az életedben. Az egész úgy működik, hogy Rengeteg lehetőség van az életedben és ezt úgy képzeld el, mint amikor Legozól és eléd van szórva rengeteg ilyen-olyan építőelem . Rajtad áll, hogy melyiket használod fel és hogyan illeszted be a váradba , hogyan használod fel. Ugyan így az életben is itt a millió lehetőség neked az a dolgod, hogy válassz , hogy miket raksz be miket fogadsz be az életedbe. Ha meg akarsz valamit változtatni azt ismerd fel magadban és ott változtasd meg majd erre reagál a külvilág ennyire egyszerű a dolog.  Így az eszmefuttatásom végén arra kérlek, hogy amikor beszélsz valakivel akkor figyelj rá úgy ahogyan tudsz a legmélyebben és tedd félre önmagad, mert így fogod ténylegesen megismerni elő ítéletek nélkül!