A most következő barangolás a metaforikus lesz. Sokszor érzünk bizonytalanságot, ha új dologba kezdünk vagy új dolgokat tapasztalunk meg. Sokszor ez annak köszönhető , hogy kívül esik a komfortzónánkból a kényelmi területünkből. Meg se adjuk az esélyt az újításnak életünkben mert félünk tőle: MI van ha nem lesz jó? Mi van ha nem váltja be a hozzá fűzött reményeket? Rengeteg kétely merül fel bennünk ilyenkor és csak kevesen kockáztatnak, tudjuk viszont azt a régi régi mondást miszerint : Kockázat nélkül nincs siker! Én még kiegészíteném azzal , hogy fejlődés sincs kockázat nélkül, mert akkor egy helyben totyorgunk olyan mintha helyben futnánk és azt várnánk , hogy eljutunk a-ból b-be. Nehéz lépnünk a változás felé, de hidd el nekem megéri sokkal több ember leszel tőle, fejlődsz és nem is beszélve arról hogy nagyobb lesz ez állttal az önbizalmad is! Ha megengeded , adok egy nagyon jó tippet ami nekem is bevált már mégpedig: Innentől kezdve felejtsd el azt, hogy én ezt nem tudom megcsinálni! Meg az is hogy: Ez meg ez miatt nem tudom megcsinálni! Ezek csak tévképzetek amolyan kis kibúvók magunknak, hogy ne tudjunk fejlődni és a kényelmi zónánkból ne keljen megmozdulni. Ne nagy dolgokat tegyél először, szépen lassan napi kicsi változtatás többre tud néha menni mint egy nagy, mert abban kifáradhatsz és nem hozza meg a várt eredményt. Illetve azt se feledd el, hogy , ha netán nem úgy sikerül valami ahogyan eltervezted, akkor annak oka van, volt: Mindig lehet tanulni egy hibából, vagy a hiba elvisz valami felé ami még jobb akármi megtörténhet, de ami biztos mindenképpen fejlődsz! Csinálj új dolgokat, próbálj ki valami új hobbit, járj el klubokba az érdeklődési körödön belül, Írj valamit( Történetet, regényt) vagy amit csak akarsz csak frissítsd magad ahogyan szeretnéd! :) Mindenre képes vagy ami megfordul a fejedben , akármire ebben biztos vagyok csak kitartónak kell lenni és oda kell koncentrálnod minden energiáddal! Életem egyik, ha nem a legkedvencebb mondása : " Nem tudtam róla , hogy lehetetlen, így megcsináltam" Ne feledd: Olyan nincs , hogy lehetetlen! Megszeretnélek kérni , hogy kommentbe , ha gondolod írd le nekem, hogy mik a legnagyobb félelmeid, mik azok amitől nagyon félsz? És ha volt már tapasztalatod az újítások területén azt is szívesen elolvasnám! :) Előre is köszönöm
Kellemes tapasztalatokat a mai napra, és minden jót holnap találkozunk! :)
Kilépve a fényből,
Belépve egy bizonytalan,
De mégis érdekes birodalomba érkezem.
Nem látok, sehol semmi, csak nézek
És várom a bizonyosságot, azt, amiből kiléptem!
Akkor miért jó? Kérdem én, talán utamon meg kapom,
A választ ami, megvilágosít, furcsa párhuzam, sötétben megvilágosodás?
Lehetséges ez, vagy csak képzelgek? Megannyi kérdés kavarog fejemben.
Itt kinn minden oly csendes, nesztelen örökkévaló üres tér, míg belül zajos
gyár,
Ahol a gépek zakatolnak, fogaskerekek csikorognak, gondolatok kavarognak,
Egyedül vagyok, senki sem fogja már kezem, bizonytalanul lépek, nem tudom hová
tartok,
Csak megyek, szüntelen lépkedek tovább a semmibe, ahol már az idő nem számít,
csak én vagyok és a gyáram.
Hol van a fenn? Hol van a lenn? Egyáltalán hol vagyok én?
Ki az én? Jelentős e már ez ebben a régióban? A gyár csak termel, elém veti
ócska kis gyártmányait, hirtelen alakok bukkannak elő
Egy anya gyermekével, kézen fogva járkál, biztonságban vagy! suttogja az anya,
míg gyermekének szeme üresen vibrál. Felnéz, anyjára majd felém szegezi
tekintetét, és monoton hangon: Biztonságban vagy. Eltűnnek nyomukban semmi se
maradt, talán ők se voltak? Kik voltak, mik voltak?
Bele nézek a sötétbe, csak nézem, jelen vagyok nem változtatok! Érdekes dolog
kezd kibontakozni, a gyár lassan leáll, nem munkálkodik tovább, íme, hát, meg
van hát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése